A párom Születésnapjára készítettem ezt a tortát. Annyira örültem neki, hogy már hónapokkal előtte sikerült kitalálnom. Elég sűrűn néz olyan filmet amiben ilyen rémségek vannak. Így hát biztos voltam a dolgomban. Alig vártam, hogy egyedül maradjak itthon és nekiláthassak. Elég kevés időm maradt, ezért még a fagyasztóba is került egy kis időre, hogy minél hamarabb formázható legyen. De még így sem engedelmeskedett igazán a dobos krém. Nem lett volna vele gond, csak türelmetlen voltam. :) Csúszott erre is , csúszott arra is egy kicsit. Burkolásnál került egy kis extra sérülés az arcára. 

Az a lényeg, hogy a végeredménnyel be is fürödtem meg nem is.  Örömet is szereztem vele meg nem is. Mert Ő is és a család is annyira élethűnek találta, hogy szinte fintorogva néztek rá. Aztán nagy duzzogva csak megettek egy-egy szeletet. Akkor már nem lehetett annyira kinézni, hogy mit is ábrázolt valójában. Mondjuk volt olyan aki a szemét kapta!!!!! BRRRR.... 

Háááát!  Senki nem akart elsőre ebből egy tortát kinézni és sokszor ez a legnagyobb elismerés. (Főleg akkor ha tényleg ez volt a célunk! :) )

Egyébként nem vettem zokon. Szerettem és újra elkészíteném!

Mivel éjszakába nyúlóan készült csodálkoztam, hogy nem voltak vele rémálmaim!