Kicsit megkésve de pótolom az élménybeszámolót.

Mai napig is rácsodálkozom, hogy ennyi bátorságot összegyűjtöttem és elindultam a "kis" tortámmal Abádszalókra.

Az az igazság, hogy nagy volt a bátorítás. Anyukám, barátnők/munkatársak személyében. Mindenki megígérte, hogy ott lesz velem végig csak induljak. Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal. Ellátogattam a versenyre de indulni akkor még nem indultam.

Már alig vártuk, hogy megtudjuk a verseny témáját és közösen ötleteljünk. Amikor kiderült, hogy a Tisza-tó a téma akkor legelőször beugrott egy torta aminek a képét már régebben elmentettem. Egy három emeletes fehér torta amire egy női alak volt festve. Először ezt akartam "hableányosítani". De lemondtam róla mert a hableány valószínűleg jobban mutatott volna tengeri díszekkel. 

Halakat, horgásszal, kis tóval vagy ilyesmit nem akartam. Az olyan elcsépeltnek tűnt.

Valahogy az ételek felé kanyarodtak el a gondolataim. Halászlé, túrós csusza szalonnával hmmm.....

Már meg is volt az ötlet!

Szerettem volna ha  a torta íze visszaköszön a díszítésben. Így egészült ki az ebéd almás pitével. A tortába pedig került egy réteg almás pite töltelék és egy réteg mascarponés tejszínes krém egy kis tejföllel. Ami egyébként egy fa asztallapot ábrázol amit helyhiány miatt sajnos csak két részletben tudtam elkészíteni. 

Készítettem még egy tavirózsás asztaldíszt és egy kis versrészletet "lúdtollal" írva megsárgult "papírra".

Tragantból készültek a tányérok.

A halászlevet és az asztaldíszben lévő vizet piping gélből készítettem.

A virág és az evőeszközök alapanyaga házi virágmassza.

Házi fondantból készült a burkolás, a hal, a túrós csusza, az almás pite, a szalvéta és a lúdtoll papírral.

Izgalmasan indult a verseny reggele mert indulás előtt kellett összeraknom minden részletet az előbb említett helyhiány miatt. Így akkor láttam én is először az összképet. 

Biztos ami biztos melléülve utaztam. :)

Hiába ment az autóban a klíma egy kicsit csak meleg volt rá. Megolvadt a "levesem". :) 

Azt hiszem kellőképpen beindította minden versenyzőnek a fantáziáját ez a téma. De szerencsére az enyémhez hasonló témájúval nem találkoztam. Nem mondom, hogy nyeregben éreztem magam de jóleső érzés volt ahogyan körbefogták és fényképezték az emberek még a többi torta érkezése után is. ( Amik végül elvitték az első és második helyet.)  Akkor már kezdtem érezni a győzelmet a levegőben csak nem az enyémet. Az utoljára érkező két torta készítői szemmel láthatóan profi versenyre járók voltak. Hűtőtáska, utólag javítás, összeszerelés helyszínen, mindenre felkészülten. Ennyi.. :)

Gyakorlat teszi a mestert! :)

Csak az a kérdés, hogy elmerészkedjen-e még egyszer valaki egy versenyre amatőrként úgy, hogy nem is gondolta volna előre, hogy nem külön kategóriában indul a profiktól?

Ezt lehet sohasem fogom megtudni. De, hogy jövőre elmegyek-e? Sok mindentől függ. Mivel vándorkupa volt a fődíj így már előre tudom, hogy amatőrként  profit kellene alkotnom, hogy a mostani eredményt túlszárnyalhassam. 

Az a lényeg, hogy a végeredmény így is 3. hely lett Arany minősítéssel.